Bad day

Hogy tegnap rossz napom volt, az enyhe kifejezés. Sok a varrnivalóm, ami jó, de a szombat fele azzal megy el, hogy takarítok, mosok és a többi. Meg aztán jön egy-két látogató, akikkel kedvesen elcsevegek, de közben azon jár az eszem, hogy még nem varrtam, pedig sokat kell. Túlságosan rástresszeltem erre és pattanásig feszültek az idegeim. Nah, ennek meg is lett az eredménye. Egy táska (fehér-fekete) pántja hosszabb, mint szerettem volna, a másikat kicsit elszabtam, a harmadikat pedig nem kicsit, hanem nagggyon elszabtam. Javíthatatlan... Mindegy, már nem mérgelődöm rajta, majd varrok helyette másikat. 

Nagyon jó volna, ha a hétvége három napból állna... Hétköznap nincs energiám a varrással foglalkozni, reggel hétkor elmegyek dolgozni és este fél hétkor érek haza. A hétvégi másfél nap, ami erre marad, pedig kevésnek bizonyul. Nagyon kevésnek... 

Nah, no hiszti, mutatok inkább kettőt. :)

Vasárnapra

A megunhatatlan farmer-piros párosítás:

És még egy újabb pillangós:

Happy birthday, Zsuzsi!

40 lett, ki hinné róla, de tényleg! :)

Eszi barátnőm táskát rendelt az ő kedves barátnője, Zsuzsi szülinapjára. 

Boldog születésnapot, Zsuzsi! :)

Íme:

Pötyi(ke)

Nem hiába mondják, hogy gyerek kezébe éles tárgyak, azaz kés, olló stb. nem valók. Gyerek ugyan már nem vagyok (bár attól függ honnan nézzük, ugye), de béna az nagyon. Az úgy történt, hogy ki akartam bontani egy írható cd-t, de nem sikerült puszta kézzel, mert olyan ügyesen tudják leragasztani, hogy ember legyen a talpán, aki azt kibontja. Megragadtam egy ollót, gondoltam majd elbánok én vele. Ühüm... Csak az olló sem bírt vele és megszaladt a ragasztáson, pont az ujjamba. Az eredmény az lett, hogy egy másfél centis darabon konkrétan kinyestem egy darabot a bal mutató ujjamból. Hogy vérzett-e és fájt-e? Nagggyon. :( És lüktetett is, igen.  Azt hiszi az ember lánya, hogy egy ilyen kis seb az semmi. De a kis seb is seb és nehézkes a zuhanyzás, a hajmosás, a nadrág gombolás és még sorolhatnám. Nah, ennek következtében a varrás háttérbe szorult a héten. De tegnap erőt vettem magamon és varrtam őt, Pötyit. Aki nagyon tetszik nekem és aki elutazik vasárnap Németországba egy 18 éves német lánynak. Hogy neki tetszik-e majd, csak remélem. :)

Nagy táska fém kerettel

Azt a kérést kaptam, hogy varrjak egy fémkeretes táskát, de legyen jó nagy, kb. 40 cm magas. Jajj, anyám, gondoltam, ezt hogy csinálom meg normálisan?! A kis Tokyo táskák olyan egyszerűek és mutatósak a fém kerettel, de nagyban? Hát mit mondjak, nem hittem a sikerben. Erős fekete vásznat választottam hozzá, amire közbélést vasaltam, majd biztos, ami tuti, a bélés anyagára is rávasaltam egy réteget. Most aztán van ám tartása a táskának. :)

A felső része a Tokyo táska szabásmintájának nagyításával készült, majd ehhez ráncoltam az alsó részt. A belseje ugyanígy néz ki, csak drapp szívecskés anyagból. Egy mobiltartó zsebe van belül. Kívülre egy fehér horgolt virágos kitűzőt kapott még.

Végül elégedett vagyok, nagyon tetszik. :) Kata, remélem te is elégedett leszel vele. :)

Fekete táskát nem tudok fotózni. Nem mintha a többiről olyan frankó képet tudnék készíteni... Élőben nagyon szép, tényleg. :)

Anyukámnak szeretettel

Mivel ma Rozália napja van, így reggel gyorsan varrtam egy táskát anyukámnak, hogy a már kicsit megkopott Fáni-táskáját egy újra cserélhesse. :) 

Anya, boldog névnapot! :)

Ő Dömi, a szüleim kis kedvence. Gyerekpótló, vagy mi. :) Segített fotózni.

Aztán pedig ellopta az újságpapírt, amivel kitömtem a táskát. :)

Mert most ők a kedvencek

Nem tudok írni, mert elfáradtam, nincs is kedvem hozzá. Pedig jó dolgok történtek velem, nagyon jók. :)))
Csak megmutatom őket, mármint a táskákat, a két kicsit. Nem tudom melyiket kedvelem jobban... :)