A határidők meg én

Néhányszor már gondolkodtam azon, hogy leírom, nem főállásban csinálom én ezt. Aztán úgy gondolom, hogy minek, hisz aki olvas, tudja. De mikor átadok egy táskát a megrendelőjének és azt mondja, hogy szép, de egy kicsit sokat kellett rá várni. Nah, hát az olyan rosszul esik a lelkemnek. Ezért most mégis leírom, hogy nem vagyok itthon hétköznap, csak hétvégén van időm varrni, de csak aztán, ha már csillog-villog a lakás és megy a mosógép és meglátogattam a szülőket és stb... És előfordul, hogy beesik egy barát, vagy közbejön egy séta, vagy bármi. Azaz kb. 1 napom marad arra, hogy varrjak.

Hétköznap reggel 7-kor elmegyek itthonról, este pedig fél 7, mire hazaérek. Akkor már nem igen van energiám nyomni a varrógépet és gúvasztani a szemem, hogy egyenes legyen a varrás.

Ez pedig hobbi, szeretném is megőrizni annak, amit a szívemből csinálok, nem pedig csak úgy varrni, rástresszelve a határidőkre. Ha sietek, nem úgy sikerülnek a dolgok és ettől mérges leszek és elmegy a kedvem az egésztől. 

Nah, de most nem erről van szó, csak mondom, hogy hétköznapokon nem varrónő vagyok, hanem "irodista". :)

A megértést köszönöm. :)

Született ám ma 3 táska, egy nagy és két kicsi. De már besötétedett, mire elkészültem velük, így épkézláb fotót csak holnap várjatok. :)